Zoológus vagyok, 1982-től 2020-ig a Magyar Természettudományi Múzeumban dolgoztam, 2013 és 2019 között az intézmény főigazgatójaként. A múzeum Myriapoda (soklábúak) gyűjteményének kezelőjeként fő kutatási területem az ikerszelvényesek (Diplopoda) és a százlábúak (Chilopoda) taxonómiája, szisztematikája, faunisztikája, állatföldrajza és ökológiája. Legfontosabb – készülőben lévő – összefoglaló munkám e témából a Magyarország ikerszelvényeseit tárgyaló modern határozókönyv. A Kárpát-medence diplopodáin kívül főleg Kelet-Ázsia (Japán, Korea, Tajvan, a Himalája-vidék) faunáját kutatom, de gyűjtöttem a Kaukázus, Mexikó, Dél-Afrika, Thaiföld, Ausztrália és Új-Zéland területein is.
Futó kutatási témám (2007-2012) Tajvan és a környező szigetvilág (Japán, Riukiu-szigetek, Fülöp-szigetek) ikerszelvényes-faunájának állatföldrajzi elemzése, új fajok fölfedezése. A három biogeográfiai régió (orientális, palearktikus és délkelet-ázsiai) találkozásában fekvő Tajvan különleges és érdekes területe a kevéssé ismert, talajlakó állatok kialakulásának. 2009 és 2012 között Japánban, Okinawán, a Riukiu Egyetem Trópusi Bioszféra-kutató Központjában dolgoztam meghívott professzorként. A rendkívül változatos Riukiu-szigetvilág ikerszelvényes-faunáját kutatva 55 szigeten jártam, és több mint 1200 fiolából álló referenciagyűjteményt állítottam fel, számos új szigetadattal és eddig 12 tudományra új fajjal.
A myriapodológián kívül a kezdetektől foglalkozom a kétéltűekkel és a hüllőkkel. Herpetológiai érdeklődésem főként a magyarországi fajok populációbiológiai kutatását és természetvédelmét öleli fel. Több nemzetközi fórumon (így az Európai Herpetológiai Társaság [= SEH] főtitkárhelyetteseként és az Európa Tanács Berni Egyezménye kétéltű-hüllő szakértői csoportjának elnökeként) képviseltem ennek az állatcsoportnak a természetvédelmi kutatását. Ezen belül több mint 15 éven át kiemelkedő témám volt a ma már csak Magyarországon előforduló, veszélyeztetett helyzetű rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) kutatása. Rajta kívül a haragos sikló (Hierophis caspius) és a pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) elterjedését és természetvédelmi biológiáját, filogeográfiáját kutatom. Más kollégákkal együtt dolgoztam egzotikus hüllőkkel is a természetes élőhelyükön, így a Günther-gekkóval (Phelsuma guentheri) a Mauritius melletti Kerek-szigeten, a miloszi viperával (Macrovipera schweizeri) és a hierroi óriásgyíkkal (Gallotia simonyi, Kanári-szigetek) is. Legutóbbi nemzetközi herpetológiai együttműködésem Dél-Afrikába vezetett, ahol a fokföldi gyíkfauna melanisztikus (fekete) populációinak jelentőségét és természetvédelmi kérdéseit feszegettük.
2020 februárja óta az Állatorvostudományi Egyetem Biológiai Intézetében, az Ökológiai Tanszék egyetemi docense vagyok. Ennek előzményeként az alkalmazott zoológus képzésben 1994 óta a "Zootaxonómia" és a "Zooszisztematikai gyakorlatok" oktatásában vettem részt. Sikeres habilitációm után munkámért 2005-ben címzetes egyetemi docensi címet kaptam, 2009 és 2020 között a Természettudományi Múzeumba Kihelyezett Zootaxonómiai Tanszék vezetője voltam. Jelenleg az ökológia tantárgycsoport felelőse vagyok a biológus BSc és MSc hallgatók számára.
A Magyar Biológiai Társaság elnöke vagyok, tagja a Magyar Rovartani Társaságnak és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. 2006 és 2015 között szerkesztettem a több mint 100 éves, magyar nyelvű tudományos folyóiratot, az "Állattani Közlemények"-et. Összesen 63 országban jártam múzeumi gyűjtőexpedíciókon és tanulmányutakon, 180 tudományos közleményem van és eddig 47 tudományra új ikerszelvényesfajt írtam le.
